don’t forget me.

A szemközti ház tetején állt, testtartásából ítélve kimerült volt. Ruhája rendezett, jól fésült fiú. Nyugodt arccal, lassan indította lépteit. Hármat lépett..
Három lépés és minden amit magának tudhatott feledve zuhant vele a mélybe.

Köd borult a lakótelepre. A szemközti ház tetején sírt. Összerogyva, könnyes szemmel tekintett le a mélybe. Szája mozdulatlan, mégis az ő hangját fújja a szél..

“Soha ne felejts el!”