you know..

Vágyom a megfoghatatlanra, valótlannak tűnő már megtörtént perceket álmodok meg újra és újra.

wind4057.

A régi ablakok ócska fakeretei mögött egy halk dallamot játszik a szél. A szoba csendes, az asztali lámpa gyenge fénnyel jelzi, még működik. Pár összegyűrt levél a földön, egymástól messze hever. A fiú a szekrényének dőlve ül a szőnyegen, penget egyet olykor-olykor, mikor a szél engedi, hogy beszálljon.

train.*

Két üres kocsi gurult a síneken némán. Csak a sercegő cigarettavég törte meg a csendet. Mentünk, nem tudni hova, talán nem is akartuk megtudni sosem..

christmas eve.

a templomokban énekszó, az utcákon csend, az otthonokban béke.

sz.

Ha majd egyszer kopognak, és az ajtót kinyitva az én szememmel kerülsz szembe, hívj be kérlek egy teára.! Csak hagyd hogy kimondjam.!

don’t forget me.

A szemközti ház tetején állt, testtartásából ítélve kimerült volt. Ruhája rendezett, jól fésült fiú. Nyugodt arccal, lassan indította lépteit. Hármat lépett..
Három lépés és minden amit magának tudhatott feledve zuhant vele a mélybe.

Köd borult a lakótelepre. A szemközti ház tetején sírt. Összerogyva, könnyes szemmel tekintett le a mélybe. Szája mozdulatlan, mégis az ő hangját fújja a szél..

“Soha ne felejts el!”

ashamed.

Az irány akár jó is lett volna, kitérő nélkül ki tudja, talán még végig is tudtam volna járni az utat.
Most irányt kell változtatnom.
Szégyenlem.

step by step.

Bár lassan lépek, de úgy érzem jófelé.

Ha majd alszol..

Ha majd alszol, álmodj messzi tájat hintóval és paripával, romjaiból újjáépített kastéllyal! Álmodd meg a szebb holnapot, hidd hogy lehet szebb mint a tegnap! Ha majd alszol, kérlek egy percig álmodj velem!
Ha majd alszol, szép álmokat.

on the way.

Fél 5 után nem sokkal, a közlekedési lámpák fénye szaggatottan törte meg az üres utca sötétjét, így monoton ritmust öltve az éjszakába. Én azt sem tudtam mit gondoljak, a hév elment, de talán valami rajta maradt belőlem.